A vizsgálat célja: tájékozódás az inkontinenciában szenvedő nők körében a betegségükkel kapcsolatos ismereteikről, orvoshoz fordulásuk gyakoriságáról, továbbá az esetleges különbségek feltárása a fiatalabbak és az idősebbek, a falun és a városban élők között. Cél volt annak vizsgálata is, hogy milyen tényezők gátolják a hölgyeket az orvoshoz fordulásban, valamint hogy az iskolai végzettség szerint van-e különbség a problémával kapcsolatos tájékozottságban. Vizsgálati módszer és minta: A szerző kvantitatív, leíró statisztikai módszert alkalmazott, a betegek szorongásának mértékét pedig a Beck-féle rövidített depresszió skálával vizsgálta. 150 kérdőívet osztott ki Zalaegerszegen, Szombathelyen, Nagykanizsán az urológiai szakrendelésen inkontinens panaszokkal megjelent hölgyek között. A kérdőív 33 kérdést tartalmazott, melyek között volt felelet-választós és nyílt kérdés is. Eredmények: A falun és a városon lakó betegek között a panaszok megjelenése és az orvoshoz fordulás közt eltelt időben jelentős különbséget nem volt. Nincs különbség a fiatalabb és az idősebb betegek orvoshoz fordulási gyakorisága között sem. A nőket az orvoshoz fordulásban gátló leggyakoribb tényező az, hogy az inkontinenciát az élet velejárójának gondolják. A szorongás mértékének vizsgálata során arra az eredményre jutott, hogy a probléma a betegek 86,7%-ban okoz pszichés zavart, de az idősebbek és a fiatalabbak között nincs nagy különbség a szorongás mértékében.