A krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegek hemostátusza alapvetően meghatározza cardiovascularis állapotukat, életminőségüket. Renalis anaemia diagnózisa igazolható, ha a glomerularis filtrációs ráta szignifikáns módon csökken (< 60 ml/min/1,73 ma), az anémia egyéb oka a krónikus veseelégtelenségen túl kizárható. Az eritropoietin-kezelés elsődleges célja a veseelégtelenségben szenvedő betegek transzfúzióigényének megszüntetése volt, miután ez antitestképződéshez és virális infekciók átviteléhez is vezethet. Amennyiben a renalis anaemia ténye igazolódik, meg kell határozni az elérendő célértéket. A > 11 g/dl hemoglobin-célértéket a betegek legalább 85%-ában elérve biztosítható, hogy az egész betegpopuláció átlagos Hgb-szintje 12-12,5 g/dl legyen. A renalis anaemia kezelésében a vasanyagcsere-vasháztartás rendezése elsődleges feladat, vashiányra utal, ha a keringésbe jutott hypochrom-vörösvértestek százalékos aránya > 5%, de a 10% feletti érték a vashiány biztos jele. A transzferrin-szaturáció 20% alatti értéke jól jelzi a funkcionális vashiányt, a vaskezelés követésére is alkalmas. Dializált betegeknek a vasfelszívódás elégtelensége miatt a parenteralis bevitel javasolt. Az eritropoietin-kezelésben a hazai klinikai gyakorlatban több eritropoietin-készítmény is rendelkezésünkre áll (eritropoietin-a, eritropoietin-ß, a-darbepoetin és a bevezetés alatt álló continuous eritropoietinreceptor-aktivátor). A betegre szabott kezelés megválasztásánál figyelembe kell venni az eritropoietin-készítmény alkalmazásának módját, hatástartamát, illetve költséghatékonyságát is.