Az idegrendszer plaszticitása nagyfokú alkalmazkodást, de egyben komoly sérülékenységet is jelent. Az érés során a biológiailag programozott idegrendszeri folyamatokat jelentősen módosítja pozitív vagy negatív irányban a tapasztalat és az ezt rögzítő tanulás. A mentális zavarokat biológiai sérülékenység talaján kialakult maladaptív tanulásnak tekintjük. A különféle pszicho- és viselkedésterápiák célja a hibás tanulás következményei korrekciós tapasztalásokkal történő hatásának módosítása. Az idézett vizsgálatok azt mutatják, hogy a valóban hatékony terápiás eljárások viszonylag rövid idő alatt képesek célzott és tartós neurobiológiai változásokat előidézni. Nagy vonalakban már van tudásunk arról, mely idegrendszeri struktúrák túl- vagy alulműködése áll kapcsolatban adott mentális zavar fennálásával, így a modern agyi képalkotó eljárásokkal nyomon követhető, vajon a bekövetkezett szubjektív tüneti javulással együtt járó neurobiológiai változásoknak oki szerepe van-e a mentális zavar oldódásában. Az eredményekből leszűrhető, hogy a változások kórképspecifikusak, és eltérnek a placebohatástól. Ez utóbbi azt a közkeletű feltevést is cáfolja, miszerint a pszichoterápiák egyszerűen placebo- és/vagy nem-specifikus hatásokra épülnek.