A koraszülöttek retinopathiájának megelőzése D-penicillaminnal: negyedszázad múltán itthonról sikerülhet / Lakatos Lajos
Bibliogr.: p. 388. - Abstr. hun., eng.
In: Gyermekgyógyászat. - ISSN 0017-5900. - 2007. 58. évf. 6. sz., p. 382-388. : ill.
A koraszülöttek retinopathiája gyakori, retinalis neovaszkularizációval járó betegség, amely a legkisebb koraszülöttek (< 1200 g születési súly) mintegy 213-át érinti és napjainkban is világszerte megoldatlan problémát jelent. A D-penicillamin retinopathiat megelőző lehetséges előnyös hatásait elsőként a szerző ismerte fel. Hét éven át (1973-1979 között), munkatársaival együtt, ennek a gyógyszernek alkalmazhatóságát vizsgálta újszülöttek hyperbilirubinaemiájának a kezelésében. Megfigyelte, hogyha a koraszülöttek a nehézfémeket keláló gyógyszert kapják, jóval kevesebb retinopathia fordul elő körükben. Az 1980-as években számos közleményt jelentettek meg a magyar és nemzetközi szakirodalomban, beleértve két prospektív, randomizált és kontrollált tanulmányt, amelyekben a D-penicillamin feltételezett előnyös hatásait igazolták, nemcsak a betegség heges formájának (retrolentalis fibroplázia) a prevenciójában, hanem az akut stádiumok kivédését illetően is. 1998-ban az adatokat Cochrane-tanulmányban elemezték és arra a következtetésre jutottak, hogy "nyilvánvalóan elegendő bizonyíték van arra, hogy érdemes további kutatásokat folytatni". 1999-ben provokatív levelet írtak, amely lnternational replications, anyone? címmel jelent meg. Ennek köszönhetően 2005 és 2007 között az Egyesült Államokban két tanulmányt is lefolytattak. Ezek a munkák a magyar megfigyelések és kutatási eredmények első nemzetközi megméretésének tekinthetők. Jóllehet az utahi vizsgálatok negyed évszázaddal később zajlottak, eredményeik megerősítették a magyar tapasztalatokat: a 750 g feletti születési súlyú babák között nem fordult elő retinopathia és gyógyszer-mellékhatást sem észleltek. A D-penicillamin számos mechanizmus révén fejtheti ki hatását a koraszülöttek retinopathiájában. A diszulfid-kötések megbontásával csökkenti a vaszkuláris növekedési faktorok biológiai hatékonyságát. A nehézfémek kelátoraként pedig a szabad oxigén gyökök hatástalanításában működhet közre, miáltal a hyperoxia, csakúgy, mint a hypoxia okozta oxidatív stresszes állapotokat tompíthatja. Az összefoglaló dolgozat nemcsak a tudományos eredmények bemutatására törekszik, hanem a koraszülöttek retinopathiájának és a gyógyszernek fordulatokban gazdag történeti és emberi aspektusait is érinti.