A neminvazív lélegeztetés utóbbi években megfigyelhető ismételt feltörése ellenére a súlyosabb, vagy a neminvazív lélegeztetésre nem reagáló esetekben az invazív lélegeztetés továbbra is "gold standard" maradt a COPD akut exacerbációjának kezelésében. A COPD meglehetősen összetett patofiziológiájának köszönhetően, mint a V1/Q egyenlőtlenség, dinamikus hyperinfláció, kilégzési áramlás limitáció, a tüdő és kislégutak destrukciója, igen nagy kihívást jelent a gépi lélegeztetés. Az első, minimum 24 órában az elsődleges cél a lélegeztetés alatt a beteg izmainak pihentetése, a légzési munkájának a minimumon való tartása, mely lehetővé teszi a fáradt izmok regenerálódását, illetve a lélegeztetés szövődményeinek elkerülése, káros mellékhatásainak csökkentése úgy, hogy biztosítva legyen eközben az adekvát gázcsere. Amint lehetséges váltsunk támogatott módra, ezzel is segítve az izomfunkció megőrzését és a szövődmények elkerülését. A lélegeztetés paramétereinek optimális megválasztása nélkül nem biztosítható a megfelelő beteg - gép szinkronitás. A kezelés során törekedjünk a kiváltó betegség megtalálására és kezelésére, a kellő kalória bevitelre, a megfelelő hidráltsági állapot biztosítására, az izomfunkció megőrzésére, infekció kontrollra és a lehetséges rehabilitáció megkezdésére. A leszoktatás gyakorlatilag a gépi lélegeztetés indításával kezdődik, ez alatt mindig csak a minimálisan szükséges invazivitás fogadható el, és rendszerint csak speciális technikákkal érhetünk el sikert. Jelen összefoglaló röviden áttekinti az alapvető lélegeztetés szempontjából releváns patophysiológiai eltéréseket, a gépi lélegeztetés indikációit, módjait, illetve a leszoktatás és egyéb adjuváns terápia lehetőségeit COPD akut exacerbációjában.