A dyslipidaemia kezelésének kérdései / Márton Csaba
Bibliogr.: p. 214. - Abstr. hun., eng.
In: Metabolizmus. - ISSN 1589-7311. - 2007. 5. évf. 4. sz., p. 209-214. : ill.
A dyslipidaemia, mint az ateroszklerózis kifejlődésének egyik patogenetikai tényezője, a Framingham Heart Study eredményei alapján vált ismertté. Azóta a fő kardiovaszkuláris rizikófaktorokat azonosították, valamint olyan kezelési ajánlásokat dolgoztak ki, amelyek a keringési kockázat tükrében határozták meg a lipid-célértékeket. Napjainkra a célértékek egyéni rizikófelmérés alapján határozandók meg: a 0-1 rizikófaktorral rendelkezők 4,1 mmol/l-es LDL-koleszterinszintje elfogadható, míg a magas kardiovaszkuláris kockázat esetén 2,6 mmol/l alatti érték javasolt, sőt az igen magas rizikójúaknál 1,8 mmol/l a célérték. Az alacsony HDL-koleszterin (férfiaknál 1 mmol/l, nőknél 1,2 mmol/l alatt), valamint a magas trigliceridszintet (1,7 mmol/l felett) a kezelés meghatározásánál figyelembe kell venni. A dietoterápián, testsúlycsökkentésen és a fizikai aktivitás növelésén kívül az esetek túlnyomó többségében gyógyszeres kezelés is szükséges. Egyes társbetegségek esetén a célérték eléréséhez kombinált gyógyszeres kezelés is szükséges lehet, amely során nem szabad megfeledkezni a mellékhatásokról, ellenjavallatokról és a kezelés költségéről sem.