Főbb tézisek: 1. A fizikai aktivitás egyszerű és olcsó módszer, amelynek többszörös megelőző és gyógyító hatása van. Metabolikus szindrómában akkor is hasznos a testedzés, ha nem hoz testsúlycsökkenést. 2. A felnőtt lakosság több mint 40%-a fizikailag oly mértékben passzív, hogy az veszélyes az egészségre. Bizonyított tény, hogy a fizikai aktivitás pozitívan hat az érelmeszesedésre. 3. A metabolikus szindróma, a depresszió és a szívinfarktus kockázata kölcsönösen összefüggenek egymással. E betegségek etiopatogenezisében a krónikus stressznek van jelentősége. Közös kóroktani tényezőik az endothelialis működési zavar és az inzulinrezisztencia. A fizikai aktivitás mindezekre pozitív hatással van. 4. Egészségkárosodáshoz vezethet, ha stresszhelyzetekben rendszeresen elmarad a fizikai teljesítmény. A stressz indukálta hypercortisonismus a hippocampusban sejtdegenerációt okozhat és károsíthatja a neurogenezist. A fizikai aktivitás pozitív hatással van a neurotrofikus faktorok génjeinek expressziójára és a hippocampalis neurogenezisre. 5. Neurogenetikai potenciálja révén a fizikai aktivitás fontos eszköz lehet a depressziós kórképek, a demenciával társuló és egyéb pszichés betegségek megelőzésében és gyógyításában.