Főbb tézisek: 1. A sepsishez társuló neuromuszkuláris szövődmények legfontosabb klinikai megnyilvánulása, hogy a beteget pulmonális ok híján is nehéz leszoktatni a lélegeztetőgépről. Ez a jelenség meg-nyújtja a lélegeztetés időtartamát, s növeli az intenzív ellátásban részesülő betegek morbiditását és mortalitását. 2. A kritikus állapothoz társuló polyneuropathia (CIP) diagnózisa elektrofiziológiai eljárások segítségével állítható fel. Ha a beteg nem szeptikus állapotban került az intenzív terápiás osztályra, akkor a második ápolási héttől heti egy alkalommal végzendő elektrofiziológiai vizsgálat. A sepsis miatt felvett betegeken haladéktalanul el kell végezni az elektrofiziológiai vizsgálatokat. 3. A CIP monofázisos, önmagát korlátozó állapot. A heveny szakaszban, a megnyúló lélegeztetési időtartam miatt, fokozza a morbiditást és a halálozást. Az intenzív kezelés befejezését követően többnyire specifikus kezelés nélkül is visszafejlődik. A súlyos esetekben maradandó károsodásokkal kell számolni. 4. Kritikus állapothoz társuló myopathiák (CIM) ugyanolyan gyakran lépnek fel sepsis után, mint a CIP. Kialakulásukat a nagy dózisban adott szteroidok és a nem depolarizáló izomrelaxánsok is elősegíthetik. 5. A CIM sok esetben csupán szövetmintából bizonyítható; a kórszövettani besoroláshoz pedig elengedhetetlen a mintavétel. A szérum kreatin-kináz-szintjének meghatározása többnyire nem elegendő a CIP és a CIM elkülönítéséhez. 6. A szeptikus betegek izmainak élettani működése több szinten is zavart szenved: megváltozik a membrán elektromos ingerelhetősége, a kalciumfelszabadulás és a fehérjekatabolizmus, mindenekelőtt a miozinszálak lebontása. A nagy dózisban adott szteroidok és a nem depolarizáló izomrelaxánsok triggerelhetik a folyamatot.