Főbb tézisek: 1. Fájdalom általában szövetkárosodás következtében lép fel, amiről a nociceptív rendszer küld jelentést az agynak (nociceptív fájdalom). A nociceptív rendszer környéki vagy központi idegrendszeri sérülése az érzéskiesés mellett paradox módon krónikus fájdalmat is kiválthat (neuropathiás fájdalom). 2. A neuropathiás fájdalom diagnosztikája az általános neurológiai szabályokat követi, alapja a kérdőívekkel és a fájdalomtérképpel támogatott anamnézis. A fizikális vizsgálat során elsődleges az érzésvizsgálat, a pozitív és negatív tünetek térbeli kiterjedésének dokumentálása, hiszen a neuropathiás fájdalom a szomatoszenzoros rendszer károsodásának tünete. 3. A neuropathiás fájdalom tüneti kezelése eltér a nociceptív fájdalom kezelésétől. A szokásos analgetikumok - az opioidok kivételével - kevéssé csillapítják a neuropathiás fájdalmat. A gyógyszeres kezelés súlypontját az antikonvulzívumok (kalciumcsatorna-modulátorok, nátriumcsatornablokkolók), antidepresszívumok (noradrenalinvisszavétel-gátlók) és a lokális szerek (lidokain, kapszaicin) jelentik.