Háttér: Az anaemia krónikus vesebetegség fennállása esetén ismert cardiovascularis rizikófaktor, mégis a szakirodalomban csak az utóbbi időben jelentek meg a vesetranszplantált betegek anaemiájával foglalkozó publikációk. Módszerek: Keresztmetszeti vizsgálatunkban a SE Transzplantációs és Sebészeti Klinikáján gondozott 959 vesetranszplantált beteg adatait dolgoztuk fel. Az Amerikai Transzplantációs Társaság ajánlása alapján az anaemiát a következőképpen definiáltuk: hemoglobin <130 g/1 férfiaknál, illetve <120 g/1 nőknél. Eredmények: A betegek egyharmada (34%) anaemiás volt. Az anaemia prevalenciája hasonló volt férfiaknál és nőknél. A hemoglobinkoncentráció szignifikáns korrelációt mutatott a becsült glomerularis filtrációs rátával (bGFR) (r=0,266, p<0,001), a szérumtranszferrinnel (r=0,268, p<0,001) és a szérumalbuminnal (r=0,195, p<0,001). Nem volt kapcsolat az egyes immunszuppresszív gyógyszerek alkalmazása és az anaemia fennállása között, és az ACE-gátlók használata sem járt együtt az anaemia fokozott kockázatával. Többváltozós modellben a bGFR, a szérumtranszferrin - a tápláltsági állapot és/vagy a krónikus gyulladás egyik lehetséges mutatója -, valamint az életkor mutatott független és szignifikáns kapcsolatot az anaemia előfordulásával. Erythropoietin- (EPO) kezelésben az anaemiás betegek 19%-a (63 beteg) részesült. Az EPO-t kapó betegek 18%-a részesült vaspótlásban. Következtetések: A poszttranszplantációs anaemia gyakori és/vagy alulkezelt kórkép. Eredményeink alapján úgy tűnik, hogy egyéb faktorok mellett a protein/energia malnutritio évagy a krónikus gyulladás fennállása az anaemia fokozott kockázatával jár együtt. További vizsgálatok szükségesek annak tisztázására, hogy az anaemia fennállása, illetve annak kezelése befolyásolja-e a betegek életkilátásait ebben a betegcsoportban.