A szédülés (vertigo és krónikus szédülékenység) nem jelent egy betegségentitást, sokféle etiológiájú és patogenezisű lehet. A szédülés az egyik leggyakoribb panasz, amivel a betegek orvoshoz fordulnak. A visszatérő, vagy krónikusan fennálló szédülés sok esetben az életminőség jelentős romlásával jár, annak ellenére, hogy hátterében az esetek döntő többségében nem áll súlyos, vagy irreverzibilis központi idegrendszeri, vagy belsőfül-betegség. A forgó szédülés oka leggyakrabban perifériás vestibularis érintettség, vagy migrénhez társuló jelenség. A perifériás eredetű szédüléses kórképek jól körvonalazhatók gondos anamnézis-felvétellel és egyszerű fizikális vizsgálattal, amelynek nélkülözhetetlen része a Dix-Hallpike-manőver és Halmágyi-féle fejfordítási teszt. Amennyiben a szédülés hátterében térszűkítő vagy egyéb intracranialis folyamat gyanúja merül fel, MRI-vizsgálat tisztázhatja ezeket. Az elmúlt évek szakirodalma hangsúlyosan rámutatott arra, hogy a perifériás vestibularis diszfunkció kognitív teljesítménycsökkenést okoz, az esetek egy részében pánikzavar, depresszió kialakulásához vezet. Az említettek anatómiai szubsztrátuma a nucleus parabrachialis, amely oda-vissza kapcsolatban áll a vestibularis magokkal és a limbikus rendszerrel.