A multidirekcionális vállízületi instabilitással gyakran találkozunk nemcsak szabadidő-, hanem versenysportolók esetében is. A multidirekcionális vállízületi instabilitás megváltoztatja a dinamikus stabilizátorok szerepét, amelynek következtében megváltozik a vállízület körüli izmok mozgásmintázata is, amelyet az edzésterv kialakításánál figyelembe kell venni. Kutatásunk célja, hogy kimutassuk az izmok megváltozott mozgásképét és annak okait. A kutatás során 25 egészséges személy és 15 multidirekcionális vállízületi instabilitással rendelkező beteg nyolc vállizmának működését elemeztük felületi elektromiográfia segítségével izometrikus karmozgások (húzás, tolás, elevatio) és fej feletti hajítás során. Az izmok a normalizált izom-összehúzódás maximumait és a maximális időszélességet hasonlítottuk össze az egészséges kontrollcsoporttal. A lineáris burkoló görbék normalizációja a vizsgálat során végrehajtott különböző mozgásformák során elért legnagyobb izom-összehúzódással, az úgynevezett módosított maximális referencia izom-összehúzódással történt. A vizsgálat eredményeiből megállapíthatjuk, hogy a multidirekcionális instabilitással rendelkező betegek esetén az izometrikus és a dinamikus mozgások kivitelezése is megváltozik, a glenohumeralis ízület centralizációját, az instabilitás csökkentését a rotatorköpeny izomzat szerepének növelésével és a deltaizom, a biceps brachii és a pectoralis major izmok szerepének csökkenésével próbálja biztosítani a szervezet. A maximális időszélesség elemzése alapján a multidirekcionális instabilitású vállízület esetén a normalizált izom-összehúzódás maximumai közötti időbeni eltérés szignifikánsan nagyobb, mint a kontrollcsoport esetén. Megállapíthatjuk, hogy a multidirekcionális instabilitású vállízület neuromuszkuláris kontrollja és propriocepciója eltérő az egészséges kontrollcsoporthoz képest.