Égési traumát szenvedett betegek intravénás folyadékpótlásához szükséges folyadékmennyiség kiszámítására leggyakrabban a Parkland-formulát alkalmazzák. Több tanulmány is kimutatta már azonban, hogy a Parkland-formula az esetek mintegy 45-63%-ában alulbecsüli a szükséges folyadék mennyiségét. Retrospektív tanulmányunk célja annak vizsgálata volt, hogy meghatározzuk azokat a faktorokat, melyek súlyosan égett betegek esetében befolyásolják az első 24 óra során intravénásan beadott folyadék igényét. Tanulmányunkban 47, testfelületük legalább 15%-át érintő égési sérülést szenvedett beteg adatait dolgoztuk fel. Intenzív osztályos protokollunk szerint kezdtük meg a folyadékpótlást Ringer laktát infúzióval. Az infúzió sebességét úgy állítottuk be, hogy az óradiurézis értéke a 0,5-1,0 ml kg-1 h-1 között legyen az égési sérülést követően az első 24 órában. Az első nap beadott folyadékmennyiség szignifikánsan magasabb volt betegeinknél, mint a Parkland-formulával számított érték. Az egységnyi égett felületre és testtömeg kg-ra vonatkoztatott folyadékigény az első nap során szignifikáns negatív korrelációt mutatott az égett testfelülettel és a testtömeg indexszel (BMI) (r=-0,553, p<0,001; r=-0,570, p<0,001), ugyanakkor nem volt kimutatható kapcsolat a folyadékigény és a testtömeg, a testmagasság valamint az életkor között. Azok a betegek, akiknél mély égést diagnosztizáltunk szignifikánsan több folyadékot igényeltek, mint azok, akiknél csak felületes égési sérülés alakult ki (p<0,01). Adataink elemzése során arra a megállapításra jutottunk, hogy betegeink a Parkland-formula által meghatározottnál több folyadékot igényeltek abban az esetben, ha az égés kiterjedése vagy a betegek BMI-e alacsony volt, viszont kevesebbet akkor, amikor az égés kiterjedése nagy, vagy a betegek BMI-e magas volt. A mély égés jelenléte megnövelte a betegek folyadékigényét.