Hipertónia kezelése metabolikus szindrómában / Barna István
Bibliogr.: p. 99. - Abstr. hun., eng.
In: Metabolizmus. - ISSN 1589-7311. - 2007. 5. évf. 2. sz., p. 94-99. : ill.
A metabolikus szindróma jelenléte esetén a kardiovaszkuláris megbetegedések kockázata 1,5-2-szeresére, a mortalitás 2-4-szeresére, a manifeszt 2-es típusú diabetes mellitus kialakulásának kockázata 5-9-szeresére növekszik. A szindróma gyakoriságának növekedését több tényező együttesen okozza. A testsúly csökkentésével az inzulinrezisztencia mérsékelhető, alkoholfogyasztás csökkentése, a dohányzás elhagyása, a zsír- és koleszterinfogyasztás mérséklése ugyancsak kedvező változásokat okoz. A reverzibilis kockázati tényezők hatékony befolyásolása (dohányzás, dyslipidaemia, diabétesz, vesebetegség) mellett a célvérnyomásérték elérése szükséges. Metabolikus szindrómában megjelenő hipertónia esetén a gyógyszeres antihipertenzív kezelésekkel kapcsolatos vizsgálatok (diuretikum, béta-blokkoló, ACE-gátló, kalciumantagonista, valamint angiotenzin-receptorbénító) "A" evidenciaszinttel igazolták a kardiovaszkuláris morbiditás és mortalitás csökkenését. A nemzetközi és a hazai irányelvekben egyértelműen megfogalmazódik, hogy a metabolikus szindróma és hipertónia esetén két vagy több szer együttes alkalmazásával a 130/80 hgmm-es célvérnyomást kell elérni, és a kezelésnek ACE-gátló vagy ARB-alapúnak kell lennie, amelyhez első lépésben kalciumcsatorna-blokkoló hozzáadása javasolt. Metabolikus szindróma esetén olyan vérnyomáscsökkentő kezelést kell alkalmazni, amely az anyagcserét a legkisebb mértékben károsítja. Önmagában azonban a célvérnyomásérték elérése nem elégséges a kardiovaszkuláris mortalitás csökkentéséhez. A lipidszint csökkentését, a szénhidrát-anyagcsere egyensúlyban tartását éppúgy alapvetőnek tartja, mint a trombocitaaggregáció-gátló kezelést kis dózisú aszpirinnel a fokozott kardiovaszkuláris kockázatú betegekben.