A szerzők egy debreceni lakótelep három általános iskolájában, valamint gimnáziumában mérték fel a 10-18 éves tanulók dohányzási szokásait, majd egy három éves, intenzív dohányzás-prevenciós kampány végén a felmérést azonos korcsoportokban, azonos kérdőív segítségével megismételték. A kampány végén a lányok körében a nem dohányzók aránya 54% volt, a fiúk között 63%, míg a kampány előtt ezek az értékek 44% és 46% voltak. A kampány végén a szülők 65%-a tiltotta meg gyermekének a dohányzást, a kampány előtt ez az arány 37% volt. Azok a tanulók, akik nem dohányoztak, a kampány végén elkerülő magatartásuk indokaként az egészség megőrzésének igényét 67%-ban, előtte 56%-ban, a rászokástól való félelmet 48%-ban, előtte 38%-ban jelölték meg. A második felmérés során a diákok a dohányzás káros hatásairól nagyobb arányban hallottak tanáraiktól és az orvostól, mint a kampány előtt (tanároktól előtte 59%, utána 70%, orvostól előtte 44%, utána 55%). A szülői tiltás negatív, a rosszabb tanulmányi eredmény és a csonka családban, az apával való együttélés mindkét felmérésben a dohányzással pozitív korrelációt mutatott. A kampány végén történt vizsgálatban a női nem is pozitív korrelációt mutatott a dohányzással. Egyik felmérésben sem bizonyult szignifikáns befolyásoló tényezőnek a sport, a vallás, a káros hatások ismeretének mértéke, a szülők iskolai végzetsége, a szülők munkaviszonya és a tanulók anyagi helyzete. A szerzők a dohányzás megelőzésében döntő fontosságúnak tartják a család, a tanárok, a házi gyermekorvosok és az iskolaorvosok együttműködését, valamint a fiatalok bevonását. A szerzők prevenciós kampányuk utáni felmérésük eredményeit reményt keltőnek tartják. Az intenzív felvilágosítás és az egészséges életmódra nevelés a 10-18 éves, leginkább veszélyeztetett korosztály körében, a dohányzásra való rászokás megelőzésében, a dohányzók számának csökkentésében eredményekhez vezethet.