Az immunrendszer egyik alapvető feladata a szervezet védelme a kórokozókkal, illetve fertőzésekkel szemben. A kórokozók a természetes és a specifikus védelem celluláris és humorális komponenseit aktivitálják; a természetes és adaptív immunrendszer szorosan egymásra épül. A referátum elsősorban a természetes immunrendszer celluláris és humorális elemeinek szerepét ismerteti az antibakteriális és antivirális védelemben. A monociták, neutrofil granulociták, az NK sejtek, valamint a dendritikus sejtek funkciója a fertőzés korai szakaszában az azonnali felismerés, eliminálás, illetve antigén prezentálás. A komplement rendszer és a gyulladásos cytokinek aktiválódása, az akut fázis fehérjék termelése alapvetően a fertőzés lokalizációját, a fertőző ágensek eliminálását célozzák, generalizált és túlméretezett termelődésük viszont a gazdaszervezetet is károsíthatja. A veleszületett immunitás korai, és hatékony antimikrobiális védekezésében alapvető fontosságúak az un. mintázat felismerő receptorok. A T és B sejtekre illetve specifikus antitestekre alapozott adaptív immunválasz rendkívül specifikus, és hatékony védelmet nyújt a kórokozókkal szemben, és az immunológiai memória révén ismételt fertőzések esetében gyorsabb és intenzívebb immunválaszra számíthatunk. Utóbbira épül a védőoltások hatékonysága is. A szervezet fertőzésekre adott immunválaszának ismerete segítséget nyújthat a gyakorló orvosok számára a tünetek felismeréséhez, megértéséhez, értékeléséhez. A sejtaktiváció jelei, a gyulladásos mediátorok illetve cytokinek felszabadulása laboratoriumi vizsgálatokkal nyomon követhetők, és mindez számos információt nyújt a terápia megválasztásához és a beteg állapotának követéséhez. Rendkívül fontos szem előtt tartanunk, hogy pusztán az antibakteriális, vagy antifungális terápia - bár esszenciális, csak az immunológiai státusz egyensúlyban tartásával együtt lehet sikeres.