1981-ben Guido Currarino gyermekradiológus írta le a róla elnevezett triászt, amelynek alkotóelemei: hemisacrum, anorectalis malformáció és praesacralis terime. A későbbiekben igazolódott a triász genetikai eredete, nagyfokú variabilitása és a Currarino-szindróma megjelölés általánossá vált. Ez a viszonylag új tünetegyüttes még kevéssé ismert a gyermekgyógyászok, gyermeksebészek, radiológusok körében, ezért a szerzők érdemesnek tartották a szindróma ismertetését egy esetük kapcsán.