Az urogenitalis rendszer radiológiai diagnosztikájában sokáig az intravénás urográfiáé volt a vezető szerep, de az ultrahang és egyéb keresztmetszeti képalkotó módszerek bevezetése jelentős változást hozott ezen a téren. A modern (multislice) CT-vizsgálatok mellett egyre gyakrabban alkalmazzák az MR-urográfiás módszereket, amelyek az MR-képalkotás ismert előnyein túl a statikus és a dinamikus vizsgálat lehetőségeit kínálják. A szerzők ismertetik a két alapvető MR-urográfiás módszert, amelyek, egymást kiegészítve, lehetővé teszik a vizeletelvezető rendszer teljes vizsgálatát. Az első módszer a stacioner folyadék kimutatására használt, erősen T2-súlyozott turbospinecho-szekvenciával készült mérés, amely jól ábrázolja a vizeletelvezető rendszer tágulatait, még abban az esetben is, ha nincs vagy kismértékű a kiválasztás. A másik módszer a hagyományos intravénás urográfiával analóg, mivel ez esetben a jódnál kevésbé nephrotoxicus, gadolíniumtartalmú kontrasztanyag kiválasztásával ábrázolható az üreg- és elvezetőrendszer T1-súlyozott gradiensecho-mérésekkel, akár dinamikus módon. Ezzel a technikával normális tágasságú és obstruált vizeletelvezető rendszeri eltérések jeleníthetők meg, de előfeltétel a viszonylag jó vesefunkció. A metodikai összefoglalás után mindkét módszer illusztrálására pediátriai pácienseik tisztázatlan eredetű üregrendszeri tágulatának MR-urográfiás vizsgálatait mutatják be. Az MR-urográfia a hagyományos MR-vizsgálati módszerekkel együtt alkalmazva jelentős mértékben csökkentheti az invazív, illetve a sugárterheléssel járó radiológiai módszerek alkalmazását. Kiemelten fontos lehet a gyermekkori üregrendszeri tágulatok vizsgálatában, a terhes nők, a vesetranszplantált és a kontrasztanyagra érzékeny betegek uroradiológiai kivizsgálásában.