Bevezetés: Az áthatoló mellkasi sérülések sikeres kezelése a korrekt, gyors diagnózisban és az adekvát sebészi kezelésben rejlik. A szerzők 109 mellkassérült beteg kapcsán értékelik a diagnózis és a kezelés aktuális kérdéseit a szövődmények és az eredmények tükrében. Betegek és módszerek: A 82 férfi és 27 nő sérült átlagos életkora 37,8 év volt. A sérülést 104 (95,4%) esetben szúrás, 4 (3,7%) esetben lövés és 1 (0,9%) esetben robbanás okozta. A 41 szív- és szívburoksérültnél 19 (46,3%) mellkas-rtg, 9 (22%) echocardiographia és 2-2 CT-vizsgálat, illetve diagnosztikus VATS történt. A 41 beteg közül 40-et megoperáltunk. A 68 nem szívtáji sérültnél minden esetben készült mellkas-rtg. 6 (8,8%) betegnél echokardiographia, 4-nél (5,9%) diagnosztikus VATS és 3-nál (4,4%) hasi UH készült. A betegek közül 13 (19,1%) esetben mellkas-drainage, 51 betegnél nyitott műtét és 4 betegnél VATS történt. Eredmények: A szív- és szívburoksérülteknél a mellkas-rtg, az echocardiographia és a VATS szenzitivitása 57,9%, 88,9%, illetve 100%, specificitása 26,3%, 88,9%, illetve 100% volt. A nem szívtáji sérülteknél a mellkas-rtg szenzitivitása 100%, a VATS szenzitivitása és specificitása egyaránt 100% volt. A posztoperatív szövődmények aránya 12,6% volt, mely a szívsérülteknél 15%, a nem szívtáji sérülteknél 10,9% volt. Halálozás csak a szívsérülteknél (7,3%) volt. Az átlagos halálozás 2,8% volt. Következtetés: Az áthatoló mellkasi sérültek életesélyei a gyors és célzott diagnosztikus tevékenységet követő korrekt kezelésnek köszönhetően biztatóak.