Bevezetés: Nincs elegendő ismeretünk arról, hogy pszichotikus betegeknél tapasztalható téveszme és hallucináció hogyan változik az évek során, mivel igen kevés hosszú távú követéses vizsgálatot ismerünk. Cél: A téveszme és hallucináció súlyosságának, változásának vizsgálata 21-33 éves utánkövetés egyes időpontjaiban a Leonhard-i diagnosztikai rendszer szerint diagnosztizált affektív, cikloid és szkizofrén betegek körében. Módszer: Összesen 221, gyógyszeresen kezelt szkizofrén, affektív és cikloid beteg 21-33 éves follow-up vizsgálata során 3 vizsgálati időpontban felvett Rockland Pollin Rating Scale segítségével értékelt két pszichopatológiai tünetnek - téveszme és hallucináció - az elemzése tüneti súlyosság, valamint egymáshoz és a pszichózis súlyosságához, valamint a szociális funkcionáláshoz való viszonyuk tekintetében. Eredmények: Azt találtuk, hogy az affektív betegek körében a betegség heveny szakában előfordul téveszme és csekélyebb súlyossággal hallucináció is, ezek azonban rendeződési hajlamot mutatnak, csakúgy, mint a cikloid betegeknél, ahol nagyobb tüneti súlyosság gyorsabb, teljes tüneti remisszióval társul. A szkizofrén betegek minden alcsoportjában, és minden vizsgálati időpontban jellemző a téveszme és a hallucináció fennállása, mindkét tünetre hosszabb távon a rendeződési hajlam jellemző, a hallucináció esetében az 5 és 21-33 éves időpont közötti romlással. A két tünet nagyobb súlyossága a paranoid csoportban a jellemző, a hebefrén csoportok kisebb súlyosságú tüneteire diszkrétebb változékonyság jellemző. A katatón betegeknél közepes súlyosságú, egymással igen szoros kapcsolatot mutató tünettan jellemző. Egyik tünet súlyossága sem függ össze az adott időpontban fennálló pszichózis súlyosságával. Megbeszélés: A szkizofrén betegek vezető produktív tünetei a kórlefolyás során - változékonysággal - mindvégig fennállnak.