A typhus exanthematicus Magyarországon a 19-20. században / Kiss László
Bibliogr.: p. 21. - Abstr. hun., eng.
In: Magyar Epidemiológia. - ISSN 1786-1489. - 2007. 4. évf. 1. sz., p. 17-21. : ill.
A kiütéses tífusz a közép-és koraújkor egyik legpusztítóbb járványos betegsége. A 19. századtól kezdve jelentősége fokozatos csökkenésnek indult, bár az ismétlődő háborúk, fegyveres harcok újra és újra súlyos járványokat idéztek elő. A század második felétől kezdve a betegség a szegénynegyedek, nyomortelepek, tömegszállások, munkástáborok, börtönök népessége körében pusztított, illetve a járványok idején súlyos kórházi fertőzéseket idézett elő. Az első világháború után a tífuszos megbetegedések száma erősen lecsökkent, a betegség visszatérése a terület visszacsatolások, majd a háború következményének tekinthető. A második világháború lezárását követő évek magas incidenciája hamar mérséklődött, egy 1954-es tömeges fertőzés óta a betegség gyakorlatilag eltűnt az országból.