A rendszeresen visszatérő hasfájás a leggyakoribb gyermekkori panaszok közé tartozik, amely az esetek többségében nem magyarázható organikus okokkal. A funkcionális panaszok megértésében és kezelésében a biológiai faktorok mellett a pszichoszociális tényezőknek is kiemelkedő jelentőségük van. A rendszeresen visszatérő hasfájással küszködő gyermekek társaiknál gátoltabbak, visszahúzódóbbak. Több pszichiátriai tünettel, főként szorongással és szomatizációval jellemezhetők, valamint hajlamosabbak az őket ért stressz esetén testi tünetekkel reagálni. Családjukban is gyakoribbak a pszichiátriai tünetek és betegségek, továbbá a szülők szerepet játszhatnak a betegviselkedés megerősítésében és modellálásában is. A rendszerszemléletű megközelítés a család egyes diszfunkcionális jellemzőit is kiemeli. A felsorolt pszichoszociális tényezők szerepének vizsgálata, valamint az organikus és funkcionális betegcsoportok különbségeinek pontos meghatározása lehetővé teszi a betegség biopszichoszociális keretben történő gyógyítását, s az erre vonatkozó irányelvek kialakítását.