A nemzetközi szakirodalom egyre gyakrabban foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy a minőségi indikátorokra támaszkodó nyilvános minőségértékelésnek mi a hatása az ellátás minőségére és az érintettek döntésére vonatkozóan, illetve melyek azok a kritériumok, amelyek mentén nyilvános minőségértékelési rendszereket célszerű kialakítani. A nemzetközi szakirodalom alapján a dolgozat hat témakört mutat be: (1) az indikátorok képessége a szolgáltatók megkülönböztetésére; (2) az eredményindikátorok alkalmassága a szolgáltatók megítélésére; (3) a bajnoki tabellák képessége a szolgáltatók rangsorolására; (4) a lakosság viselkedése a szolgáltatók választása során; (5) az indikátorokra támaszkodó nyilvános minősítések hatásai; (6) ajánlások minősítési rendszerek kidolgozására. A szakirodalmi kutatások szerint elsősorban a kockázatkiegyenlítési problémák miatt az indikátorok képessége a szolgáltatók megkülönböztetésére a nyújtott ellátás minősége szempontjából kérdéses; az elért ellátási eredmények nem feltétlenül utalnak vissza az ellátási folyamatok minőségére; a több indikátorból komponált intézményi sorrendek (bajnoki tabellák) nem megbízhatóak; a lakosság a szolgáltatók kiválasztásakor elsősorban a környezet véleményét és a távolságot veszi figyelembe; és a nyilvános közlések hatására igazoltan romlik az ellátás átfogó minősége. A szolgáltatók értékelésében alkalmazott mérési eredmények közzétételét eszköznek kell tekinteni. A lakosság intézményválasztásának elősegítésére az ő preferenciáik mentén végzett betegelégedettségi vizsgálatok nyilvánossá tétele hozhatja meg a kívánt eredményt. A minőségfejlesztési célokat igazoltan segítik a szolgáltatói körben végzett közvetlen visszajelzések az indikátorok mért értékeiről, illetve pontosabb kép kapható az ellátási és szervezési folyamatok, standardok egységes felülvizsgálatára alapozott eljárások külső értékelési rendszerekbe történő beemelésével.