A dihydralazin eritropoezisre kifejtett hatásának vizsgálata egy azotaemiás beteg kórtörténetében / Bekő Viktória [et al.]
Bibliogr.: p. 93-94. - Abstr. hun., eng.
In: Hypertonia és Nephrologia. - ISSN 1418-477X, eISSN 2498-6259. - 2007. 11. évf. 2. sz., p. 91-94. : ill.
A krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegekben a renalis anaemia befolyásolja a vesebetegség és a cardiovascularis komplikációk progresszióját. Az azotaemiás betegek anaemiájának hátterében főként a csökkent eritropoetinszintézis áll. Fiziológiás körülmények között a hypoxia miatt kialakuló szöveti oxigén hiány aktiválja hypoxia indukálta transzkripciós faktort, és ennek hatására fokozódik a hypoxia reszponzív elemmel rendelkező génszakaszok (pl. eritropoetin) transzkripciója. Irodalmi adatok alapján a hydralazin alkalmazása, a prolin hidroxilázok gátlásán keresztül, szintén a hypoxia indukálta transzkripciós faktor aktív formájának kialakulásához vezet. Dolgozatunkban egy eset retrospektív elemzésével vizsgáltuk azt, hogy a vérnyomáscsökkentőként használt dihydralazinnak, azotaemiás beteg esetében, lehet-e hatása az eritropoezisre. A vizsgált periódus alatt a beteg vesefunkciójának lassú, folyamatos csökkenése ellenére az anaemia a dihydralazin szedése mellett mérséklődött, a hemoglobin és hematokrit emelkedett, és a dihydralazin kezelés átmeneti felfüggesztése ismét az anaemia romlásához vezetett. A krónikus veseelégtelenség korai szakaszában a dihydralazin ezen eritropezisre kifejtett additív hatását kedvezően lehetne használni a betegek kezelése során. A rutinszerű alkalmazása előtt azonban további klinikai vizsgálatokkal kell igazolni a dihydralazin ilyen irányú hatását.