A cikk először annak bizonyítását kíséreli meg - az irodalom és a nemzetközi tapasztalatok alapján -, hogy nem hozható fel korrekt és racionális érv az egészségügy privatizálása, a több egészségbiztosítóra épülő rendszer bevezetése és különösképpen a külföldi üzleti biztosítók hazai szerepvállalása mellett. Ezt követően az egészségbiztosítási rendszer reformjára vonatkozó koalíciós megállapodást és az ezzel kapcsolatban fölmerülő problémákat ismerteti. Végül néhány ide tartozó kritikus fontosságú kérdéssel foglakozik: a kihasználatlan kapacitások hasznosításának lehetőségével; a regionális egészségbiztosító társaságokkal és az egyes javaslatok szerint a verseny előmozdítása érdekében felállítandó további társaságokkal; a szolgáltatásoknak ebből adódó elkerülhetetlen differenciálásával; és végül a működési költségek várható növekedésével. A cikk foglalkozik még a "kockázatkiegyenlítő alap" valóságos szerepével; azzal a veszéllyel, hogy a külföldi biztosítók feltehetően tulajdonszerzésre fognak törekedni a magyar egészségügyi intézményekben, valamint azzal az általános közgazdasági összefüggéssel, hogy a külföldi biztosítók bekapcsolása elkerülhetetlenül tovább növeli az ország fizetési mérlegének hiányát, amelyet már most is csak nehezen lehet finanszírozni. A cikk a magyar egészségügy igazgatásában dolgozó szakértők számára megfogalmazott ajánlásokkal zárul.