A gyulladásos bélbetegségek fő képviselői a Crohn-betegség és a colitis ulcerosa. Mindkettő élethosszig tartó, ismeretlen etiológiájú betegség. Mindkét betegség kórtani hátterében feltételezhető genetikai hajlam, ez Crohn-betegségben erősebbnek tűnik. Crohn-betegség esetében a betegség az emésztőtraktus bármely, egyszerre több szakaszát érintheti, a bélfal teljes keresztmetszete beteg lehet. Colitis ulcerosában a bél nyálkahártyája érintett csak, a betegség csak a vastagbélre, annak is egy - legtöbbször distalis - szegmentumára lokalizálódik. A diagnózis minden esetben a többnyire jellegzetes klinikai képen, az endoszkópos és képalkotó vizsgálatok eredményein és a szövettani leleten alapszik, a diagnózist biztosító arany-standard diagnosztikus eljárás nincsen. A kezelésben elsősorban a szisztémás és lokális 5-aminoszalicilátok, szisztémás és lokális glukokortikoszteroidok, immunszuppresszánsok (pl. azathioprin) és újabban ún. biológiai szerek, mint az infliximab játszanak jelentős szerepet. Az egyes gyógyszerek alkalmazásának indokoltsága függ a betegség lokalizációjától, súlyosságától és a kezelési modalitástól (indukciós vagy fenntartó) is. A klinikai irányelvek figyelembe vétele mellett mindig törekednünk kell az egyénre szabott kezelés kialakítására.