Az álmatlanság kivizsgálására és kezelésére akkor van szükség, ha azt az éjszakai ébredések száma és a mindennapi tevékenységek következményes zavara indokolja. Ha az álmatlanság súlyos vagy tartósan fennáll, alapos kivizsgálást kell kezdeni a belgyógyászati, neurológiai vagy pszichiátriai kórállapotok tisztázására. Először nem gyógyszeres kezeléssel próbálkozzunk.Meggyőző bizonyítékok szólnak a kognitív viselkedésterápia hatásossága mellett. A fizikai terhelés a benzodiazepinekhez hasonlóan javíthatja az alvást. Az altató gyógyszereket általában csak rövid időszakra, az adott eset körülményeihez igazítva szabad rendelni. Az alkoholfogyasztás a hozzászokás veszélye miatt nem alkalmas az alvás rendezésére. Az opioidok akkor tesznek jó szolgálatot, ha fájdalom zavarja a beteg éjszakai nyugalmát. Rövid távú kezelésre benzodiazepin adása a legjobb választás, hosszú távú szedés során azonban mellékhatásokkal és megvonási tünetekkel kell számolnunk. Jobb biztonságossági profiljuk miatt az újabb generációs nem benzodiazepin készítmények (pl. zolpidem, zalepton, eszopiclon és ramelteon) jobban megfelelnek az idült álmatlanság hosszú távú terápiájának elsőként választandó szereiként.