Főbb tézisek: 1. Az arthrosist ma egyre inkább multifaktoriális eredetű és szerteágazó szisztémás betegségnek tekintjük. 2. Az arthrosis kockázata elsősorban testsúlykontrollal, az esetleges zsír- és cukoranyagcsere-zavar következetes kezelésével, a sérüléseket követő alapos kivizsgálással és az ízületeket nem terhelő erőnléti edzéssel csökkenthető. 3. A szokásos konzervatív eljárások gyakran enyhítik a panaszokat. A porcvédőknek és az ízületbe adott hialuronsavnak nincs bizonyítható hatása. A genetikai terápia még gyerekcipőben jár. A biológiai szerekkel az arthrosis felismerhető szakaszában már nem lehet helyrehozni a szerkezeti elváltozásokat. A biológiai szerek vagy a hialuronsav-készítmények jobb eredményekkel kecsegtető korai alkalmazása meghiúsul azon, hogy a korai szakaszban a betegség klinikailag nem felismerhető. 4. A porcrekonstrukciós eljárások egyelőre kísérleti jellegűek. Többnyire csak regenerációs porc képződése érhető el. A tényleges arthrosis korai és középső stádiumában az artroszkópos tisztítás klinikai javulást eredményezhet. A fájdalmas mozgásbeszűküléssel társuló késői stádiumban áldás a betegek számára a destruált ízület endoprotézissel történő pótlása.