Bevezetés: Hazákban a fogyatékkal élők száma évről évre növekvő tendenciát mutat a diagnosztika fejlődésének köszönhetően. Egyre gyakrabban fordul elő, hogy a gyermek valamilyen fogyatékossággal, sérüléssel jön a világra. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy a születés utáni (posztnatális) károsodások száma sem csökken jelentősen. Az eltérő fejlődés felismerésében és a fogyatékos gyermek gondozásában kiemelkedő szerepe van a védőnőnek, aki megfelelő klinikumi és pedagógiai ismeretekkel is rendelkezik e tevékenységek megvalósításához. Célkitűzés: Kutatási célom, hogy feltárjam, a védőnő milyen mértékben vesz részt az eltérő fejlődés felismerésében, a fejlesztőmunka támogatásában, valamint az intézményes egészségfejlesztésben. Módszer: Vizsgálatomat Bács-Kiskun és Csongrád megye 5 településének speciális tantervű általános iskoláiban végeztem 2005-ben. Ezen iskolákba járó, különböző fokú értelmi fogyatékossággal élő gyermekek szüleit kérdeztem meg (n=101), valamint ezen iskolákban dolgozó vagy dolgozott védőnőket kerestem fel (n=10). Vizsgálatomban az írásbeli kikérdezést alkalmaztam a kérdőív eszközével. A kérdőív zárt és nyitott kérdéseket tartalmazott. Az adatok feldolgozása az alapstatisztikai próbák segítségével történt. Eredmények: A megkérdezett szülők és védőnők értékrendszerük elsődleges elemének tekintik az egészséget. Ennek megóvása érdekében 51%-uk tesz bizonyos lépéseket. Az eltérő fejlődés felismerése 65%-ban másfél éves kor után történik. Az eltérést elsőként észlelő szakemberek közül megemlítendő a pedagógus (33%-ban), az orvos (23%-ban), valamint a védőnő (10%-ban). A szülők 31%-a több vagy sokkal több segítséget vár gyermeke gondozásában, nevelésében védőnőjétől. A védőnők saját elmondásuk szerint nem rendelkeznek elegendő és megfelelő szakismerettel az eltérő fejlődésű gyermekek gondozásához, ezért igénylik a képzést. Következtetések: A védőnők gondozási tevékenységüket személyre szabottam - differenciáltan végzik. Az eltérő fejlődésű gyermekek fokozott gondozást igényelnek, de nem csupán 6 éves korukig, hanem ezen túlmenően, az oktatási intézménybe lépve is. A szülők igényeinek, elvárásainak megfelelően a védőnői tevékenység terjedjen ki a család, az óvoda és az iskola színterére egyaránt. Amennyiben e célok megvalósulnak, elérhetjük, hogy a sérült gyermekek is zökkenőmentesen beilleszkedjenek a társadalomba, kialakuljon pozitív önértékelésük.