A szerző a nem metasztatizáló prosztatacarcinoma TUR-t követő LHRH-analóg hormonkezelésével elérhető szérumtesztoszteron-szinteket határozta meg. Ötven beteg 36 hónap alatt végzett 150 laborvizsgálati eredményét elemezte. A vizsgálatokat nemzetközileg elfogadott módszerrel, eurokonform vegyszerekkel végezték. Az Európai Urológus Társaság által 2005-ben elfogadott és optimálisnak tartott 20 pg/dl körüli értékeket a betegek 50%-ánál kapott. 24 beteg értékei ennél némileg magasabbak voltak (átlag 38 m/dl). Egy beteg értékei a korábban elfogadott 50 pgldl értéket meghaladták; ezt követően csontszcintigráfia csontmetastasisok megjelenését mutatta. A hazai urológiai irodalomban a szerző adatai az LHRH-analóg kezeléssel elérhető tesztoszteronértékeket jelentik. Elemzi a tesztoszteron-meghatározás 1996 előtti módszertani nehézségeit. Ezek magyarázzák, hogy a korábbi tesztoszteronszint-mérések a rutin klinikai laboratóriumi palettáról hiányoztak. Vázolja a tesztoszteron szerepét a prosztatacarcinoma kialakulásában. Irodalmi adatok alapján tömören összefoglalja a hormonrefrakter stádium kialakulását vizsgáló klinikai kutatások eredményeit. Rámutat a prosztatacarcinoma genezisében szerepet játszó legújabb onkogenetikai felfedezésre.