A szívelégtelenség magas prevalenciájú, a gyógyszeres terápiában tapasztalható fejlődés ellenére is rossz prognózisú betegség. A reszinkronizációs terápia biventricularis pacemakerrel az intraventricularis vezetési zavarral szövődött súlyos szívelégtelenség számos klinikai tanulmányban bizonyított hatékonyságú kezelési módja. Hagyományosan az indikáció alapja a súlyos szívelégtelenség (NYHA III-IV.) optimális gyógyszeres kezelés mellett, megnyúlt QRS időtartam (>120 ms), echocardiographiás paraméterek (bal kamrai ejectiós frakció legfeljebb 35%). Új módszerek bevezetése (szöveti doppler echocardiographia, CT, MRI, elektroanatómiai térképezés) segíthetnek a potenciálisan responder betegek kiválasztásában. Non-invazív és invazív módszerek segítségével a kezelés individuális beállítása elvégezhető, a hatékonyság responder betegeknél is fokozható. A reszinkronizáció kiemelkedő hatékonysága miatt az indikációs kör szélesítése is cél. Jelenleg enyhe szívelégtelenségben, illetve keskeny QRS esetén vizsgálják a kezelés hatékonyságát. Számos egyéb kérdésre (transzvénás vagy sebészi implantáció, implantálható defibrillator szükségessége) csak a jövőben tervezett vizsgálatok adhatnak választ.