A gyulladásos bélbetegségekkel (IBD) kapcsolatos szerológiai markerek panelje rohamosan bővül. Leggyakrabban a Sac-charomyces cerevisiae elleni antitesteket (ASCA) és az atípusos perinukleáris antineutrophil citoplazmatikus antitestet (atípusos P-ANCA) vizsgálták, de egyre több adat áll rendelkezésre az újabban felfedezett, különféle mikrobiális antigének ellen termelődő antitestekről is. Ilyenek például a külső membrán porin C-ellenes antitest (anti OmpC), Pseudomonas fluorescens ellenes antitest (anti-I2), valamint a glikánellenes antitestek (anti-laminaribioside carbohydrate antitest [ALCA]), anti-chitobioside carbohydrate antitest [ACCA]), anti-mannobioside carbohydrate antitest [AMCA]). Az anti-CBir1 (flagellin elleni antitest) az első olyan bakteriális antigén, mely állatmodellben colitist indukál, és IBD-betegekben is kóros immunválasz mutatható ki vele szemben. Az IBD jelenlegi diagnosztikus algoritmusában a különféle antitestek meghatározása mérsékelt szenzitivitásuk miatt kevés jelentőséggel bír. Újabban a szerológiai markereknek a betegség fenotípusával és lefolyásával való kapcsolata került az érdeklődés középpontjába. Egyre több adat támasztja alá, hogy Crohn-betegségben az egyes mikrobiális antigénekkel szemben termelődő antitestek számának, illetőleg azok titerének növekedése egyértelműen összefügg a szövődményes, agresszívebb betegséglefolyással. Felmerül annak a lehetősége is, hogy amennyiben a szerológiai válasz alapján sikerül homogén alcsoportok létrehozása, a terápia is tervezhetőbb lesz, illetőleg az IBD patomechanizmusának megértéséhez is közelebb kerülünk. További prospektív klinikai tanulmányok szükségesek azonban a szerológiai vizsgálatok valódi klinikai jelentőségének meghatározásához.