A tumor necrosis factor-a (TNF-a) központi szerepet játszik a rheumatoid arthritis (RA) pathogenesisében. Az elmúlt években kifejlesztett biológiai terápiák a TNF-a synoviumban és a porcban kifejtett károsító hatásainak blokkolásával fejtik ki hatásukat, ezáltal hatásosan csökkentik a RA tüneteit, és megakadályozzák az erozív ízületi elváltozások progreszszióját. Szerzők munkájuk során az első teljesen humán monoklonális TNF-a ellenes antitest, az adalimumab hatásait és mellékhatásait vizsgálták intézetükben kezelt RA-es betegek körében. Emellett elemezték az adalimumab kezelés hatékonysága és a kezelések előtti betegség paraméterek közötti összefüggéseket. A DAS28-cal mért betegség aktivitás, az akut fázis paraméterek (a C-reaktív protein szérumkoncentrációja és a vérsejtsüllyedés) szignifikánsan csökkentek 3 hónapos kezelés után, és ezek a kedvező hatások 6 hónapos kezelés után is megmaradtak. Az adalimumabbal kezelt betegeikben sem a rheumatoid faktor (RF) szérumszintje, sem az anti-ciklikus citrullinált peptid (anti-CCP) szintje nem változott jelentősen a kezelési időszak során. Megfigyeléseik szerint a magasabb anti-CCP szérum-koncentráció, a gyorsultabb vérsejtsüllyedés és a rövidebb betegség fennállási idő korrelált az adalimumab kezelésre adott kedvezőbb klinikai válasszal. A kezelés során a leggyakoribb mellékhatás a helyi injekciós reakció volt, és a 48 beteg közül csak egy esetben kellett félbeszakítani a terápiát tüdőgyulladás miatt. Összefoglalva: intézetükben az adalimumab hatékonynak és biztonságosnak bizonyult RA-es betegeik kezelésében, különösen azoknál, akiknek betegsége rövid ideje állt fenn és gyorsultabb vérsejtsüllyedéssel, magas anti-CCP koncentrációval társult.