A kistérségek egészségpolitikájának megismerése, az egészségügyi rendszer egyes szereplőinek (az egészségügyi ellátásban dolgozók és a döntéshozók, politikusok) érdekeltségi viszonyainak, együttműködési szándékainak feltárása céljából esettanulmányt készítettünk a dél-dunántúli régió két kistérségében. A kistérségekben átfogó egészségpolitikai koncepciók sem a helyi szükségletekhez igazított egészségügyi ellátásra, sem a racionális együttműködésre vonatkozóan nem léteznek. A vizsgálat időpontjában a rendszert az egyes szereplők közötti érdemi kommunikáció és a bizalom hiánya jellemzi, a finanszírozás ellentmondásai és az egészségügyi szektoron belüli helyi foglalkoztatottság megőrzésére való törekvés pedig a racionalizálással szemben hatnak. E tényeket jelentősen felerősíti a helyi politika diszfunkcionális (azaz nem a rendszer működtetése érdekében való) és gyakori beavatkozása. A végeredmény egy széttagolt intézményrendszer, a napi túlélésre való berendezkedés, melyben a rendszer szinte minden szereplője rossz közérzettel végzi munkáját és feszülten várja a változásokat.