A hosszú évtizedek óta ismert és kutatott krónikus limfoid leukémiáról régóta tudott, hogy klinika lefolyását tekintve heterogén. A klinika menedzsment fejlődésének egyik meghatározó gátja az volt, hogy a Rai és Binet által ugyancsak évtizedek óta kidolgozott, egyszerű és jól használható klinikai stádiumbesorolás az előrehaladottabb betegségben jó korrelációt mutatott a túléléssel, de alacsony stádiumban nem bizonyult prediktívnek a progresszív betegség vonatkozásában - a stabillal szemben. Ez a kora betegségben a "figyelj és várj" szemlélet kialakulását és - talán - a megfelelő időpontban a klinika intervenció elmulasztását eredményezte. Az utóbbi években a betegség kutatása során nyert génexpressziós, molekuláris biológiai, citogenetikai és fenotipizálási eredmények lehetőséget adnak már alacsony stádiumban is a daganat heterogenitásának feltárására, de nem egyforma súllyal. Ez új kihívást jelent a diagnosztikai oldalon, egyben jelentős szervezési kérdéseket is felvet e téren. A szerző irodalmi áttekintést ad a diagnosztikai módszerek elméletéről és gyakorlati alkalmazhatóságáról, különös tekintettel az immunglobulin nehézlánc génjének mutációs státuszára, a CD38 és ZAP-70 markerek expressziójára, valamint a kariotipizálás és interfázis-citogenetika jelentőségére. A jelen ismeretek fényében patogenezis-modellt vázol fel, melynek kardinális pontja annak felismerése, hogy a heterogén betegség mindegyike egyaránt polireaktív-autoreaktív B-sejt-klónokból fejlődik ki, mely miatt egyre általánosabbá válik az a nézet, miszerint a CLL patogenezisének legalábbis egyik alappillére az autoimmunizáció.