Célkitűzés: Vizsgálatunkban arra a kérdésre kerestünk választ, hogy milyen hatása van diffúz diabeteses maculaoedema esetén egyetlen, intravitrealisan adott triamcinolon-acetonid injekciónak. Betegek és módszerek: Retrospektív tanulmányunkban legalább 6 hónapos követési idővel rendelkező, diffúz diabeteses macula oedema miatt 4 mg triamcinolon-acetonidot tartalmazó intravitrealis injekcióval kezelt 22 beteg (átlagéletkor: 65,4-7,1 év) 22 szemének adatait értékeltük. Vizsgáltuk a legjobb távoli korrigált látóélességet (a műtétet megelőzően, 1 héttel, 1, 2, 3, 6 és 9 hónappal az injekció beadását követően), valamint - ugyanezen időszakban - a szemnyomás értékeket. Hat szem esetén optikai koherencia tomográfiás (OCT) vizsgálattal mértük a centrális retina vastagságának változását az injekció beadását követő első héten és első hónapban. Eredmények: Betegeink kezelést megelőző legjobb távoli korrigált látóélességének átlaga 0,16 (logMAR 0,79+-0,34) volt. A látóélesség a kezelést követő második hónapra a 3,3 ETDRS sorral (p=0,001), a harmadik hónapra 1,9 ETDRS sorral (p=0,028) javult a kiindulási értékekhez képest. A beavatkozást megelőzően átlagosan 16,9+-2,8 Hgmm-s szemnyomás értéket mértünk. 9 szem esetén (41%) a követés során 25 Hgmm-t meghaladó szemnyomás emelkedést észleltünk, mely konzervatív kezelésre rendeződött. Az OCT-vizsgálatok során a kezelést megelőző centrális retinavastagság-értékek (492,2+-179,1 ľm) szignifikáns csökkenést mutattak a kezelést követő első héten (389,1+-75,1 ľm; p= 0,015) és első hónapban (341,0+-99,8 ľm; p=0,006; n=6). A szemnyomás-emelkedésen kívül más szövődményt a követési idő alatt nem észleltünk. Következtetés: Az intravitrealisan adott 4 mg triamcinolon-acetát injekció hatékony és biztonságos módja a diffúz diabeteses macula oedema és a látóélesség átmeneti javításának.