A szerzők házi gyermekorvosi praxisokban kiszűrték a dohányzó 10-18 éves fiatalokat, és egy általuk kidolgozott, erre a korosztályra adaptált módszerrel leszoktatási programot indítottak. A szerzők munkájukban leírják a programban alkalmazott módszereket és az ezekkel elért eredményeket. Három hónap alatt a 29 házi gyermekorvosi rendelőben jelentkező fiatalok között 699 dohányzót találtak, akik önként vállalták a programban való részvételt. A 14-18 éves dohányzók száma 677 (96,9%), a 10-13 évesek száma lényegesen kisebb, 22 (3,1%), a fiú-lány arány: 55,2%-44,8% volt. A házi gyermekorvosok a fiatalokkal fél éven át egyénileg foglalkoztak a programban kidolgozott módszerekkel. A program végére a dohányzók közül 236 (33,8%) leszokott, 153 (21,9%) csökkentette az elszívott cigaretták számát, 310 (44,3%) továbbra is változatlanul dohányzott. A szerzők a program eredményességét szignifikánsan befolyásoló tényezőket is vizsgálták. A környezet dohányzása (család, barátok) negatívan, a család és a barátok támogatása pozitívan befolyásolta a leszoktatás eredményességét. A lányok nagyobb arányban szoktak le, mint a fiúk. Az egyéni foglalkozások őszinte hangneme, közvetlen légköre pozitív, a kioktató stílus negatív hatású volt az eredményesség szempontjából. A szerzők remélik, hogy a "Nem éri meg rágyújtani" című program módszerei másoknak is segítséget nyújthatnak gyermekek és fiatalok dohányzásról való leszoktatásában.