Az egészségügyben dolgozóknak nincsen munkaszerződésben rögzített érzelmi munkavégzésre utaló kötelezettségük. Mindennapi tevékenységük során azonban elkerülhetetlen a valós érzelmeik gyakori megváltoztatása. Fokozottan igaz ez a krónikus vagy tumoros betegekkel foglalkozó szakemberekre. A kezelőszemélyzet megfelelő érzelmi beállítottsága nem csupán az orvos-beteg kapcsolatra, de a gyógyulás folyamatára is hatást gyakorol. Attól függően, hogy milyen módon lehet elérni az elvárásoknak megfelelő érzelmi állapotot, a szakirodalom felszíni, mély és őszinte munkáról beszél. Míg a felszíni és a mély érzelmi munka számos negatív lelki következménnyel jár, addig az őszinte érzelmi munkának gyakran vannak pozitív hatása. Az onkológiában dolgozók számára az érzelmi munkavégzés beépül a szakdolgozókra vonatkozó szerepelvárások közé. A megfelelő attitűd tehát szerves része az orvos, szakdolgozó, ápolónő létének. Az érzelmi munkavégzéssel kapcsolatos kérdések alaposabb vizsgálatához Festinger, L. kognitívdisszonancia-elméletéből merítettek a szerzők ötleteket. A kognitív disszonancia, valamint az érzelmi munkavégzés negatív következményeinek legjobb kezelési módja a kialakulás megelőzése. Olyan emberekre van tehát onkológiai szakdolgozóként szükség, akik természetükből fakadóan, különösebb erőfeszítés nélkül megfelelnek a rájuk vonatkozó szerepelvárásnak. Amennyiben ez nem lehetséges, vagy az aktuális élethelyzet nem teszi lehetővé a spontán érzelmi munkát, akkor a munkatársak és a munkaadó együttes feladata segíteni a szakdolgozókat, megkönnyíteni az érzelmi munkavégzés terheit, megfelelő ellentételezéssel csökkenteni a kialakuló kognitív disszonanciát.