Az osteoporosis és az osteoporotikus fracturák Európa és Észak-Amerika egyik legjelentősebb egészségügyi problémájává váltak. A csontritkulás függ a táplálkozástól, fizikai aktivitástól, etnikai hovatartozástól, környezeti tényezőktől, a gyermekkorban megszerzett csonttömegtől és az időskori csontvesztés mértékétől. Mindezek - a napjainkban számontartott - etiológiai tényezők teszik indokolttá, hogy megismerjük a modern civilizációt megelőző korszakokban éltek csontrendszerének állapotát. E rövid áttekintés összegzi a csontritkulás évszázados történetét. Az osteoporosis bronzkortól (Kr. e. 4000-3000) kezdődően mutatható ki, de a 19. századig alig fordult elő. Az osteoporosis következményei (csípőtáji, csigolya stb. fractura) pedig nagy ritkaságnak számítottak a legutóbbi időkig. A rasszok között (napjainkban is) markáns különbségek mutatkoznak gyakorisága tekintetében. A csontritkulás leginkább az europid (fehér) embert veszélyezteti, függetlenül attól, hogy milyen geográfiai viszonyok között él. Az osteoporosis és következményei napjainkban a leggyakoribbak Észak-Európában és Észak-Amerikában, közepes gyakoriságú Dél-Európában és Dél-Amerikában. Előfordulási rátája alacsony a keleti rasszok tagjain, a fekete populációkon pedig kifejezetten ritka.