A szerzők összefoglalják azt az elvárás-rendszert, amely megjelenik a napjainkban az egészségügyi menedzserrel szemben. Tárgyalják a külső tényezők mikro- és makrokörnyezeti hatását, annak leképeződését a szervezet stratégiai gondolkodásában. Ezek nyomán át kell értékelni a stratégiai gondolkodás klasszikus prioritásait, és módosítani kell a gazdasági és humánerőforrás- tervezés alapvetően meghatározó szerepét. A szerzők szándéka szerint a dolgozat összefoglalja azokat a lehetőségeket, amelyek napjainkban hatékony segítséget és lehetőséget nyújtanak a szervező menedzser stratégiai gondolkodásában, és az új feladatok megfogalmazásában.