A sporadikus veserákban EGFR (HER-1) és EGFR-2 (HER-2) jelentős százalékban mutatható ki, de a jelátvitel ezen útjára ható gátló vegyületek csak nagyon szerény eredményeket produkáltak. A hormon-, sugár- és kemoterápiára rezisztens, de immunterápiára is csak kismértékben reagáló, a metasztatikus veserákos betegek háromnegyed részét kitevő világossejtes szövettanú típushoz tartozó rákok kezelésében eddig csak az angiogenezisre különböző módon ható vegyületek jelentettek igazi áttörést és mutattak jelentős eredményeket. Az FDA az USA-ban 2005 decemberében fázis II vizsgálatban az elsővonalbeli citokinterápia eredményeitől lényegesen jobb hatást mutató sorafenibet, majd 2006 elején citokinrezisztens esetekben a sunitinibet átmeneti kockázatú betegeknek másodvonalban regisztrálta. 2006. július 19-én Európában másodvonalban mindkét gyógyszer használatát engedélyezték. A sunitinibet a fázis III elsővonalbeli, interferonnal való összehasonlítás eredményei után 2007. január elején Európában elsővonalban is regisztrálták. A temsirolimust rossz kockázatú betegeknél az FDA az USA-ban 2007-ben engedélyezte. A bevacizumab FDA-engedélye a II. fázisú, 2003-ban publikált és 2007 júniusában az ASCO-n bemutatott randomizált fázis III vizsgálat eredménye alapján folyamatban van. Már regisztrált és a közeljövőben regisztrálásra kerülő angiogenezisgátló gyógyszerek alkalmazásának és kombinációs lehetőségeinek kidolgozása a regisztrációk idején nem volt teljes. A 2007. évi ASCO-n új kombinációkat, dozírozást és terápiás szekvenciákat mutattak be, melyek az alkalmazási területek bővítését jelenthetik.