A Turner-szindrómás gyermekek növekedési hormonkezelése a legtöbb országban elfogadott eljárás, annak adagját, valamint a pubertás indukciójának időpontját, módozatait illetően nem teljesen egységes az irodalom. E tanulmány bemutatja 42 - már felnőtt magasságát elért - Turner-szindrómás páciens növekedési eredményeit, testösszetétel-, csontdenzitás-, Tanner-stádium-, és uterus fejlődés adatait az ösztrogénpótlás megkezdésekor - még a növekedési hormonkezelés befejezése előtt -, a menarche megjelenésekor, és a tanulmány befejezésekor (19,2 év - 16 és 22,3 éves kor között). Egyidejűleg szerzők áttekintik az újabb nemzetközi ajánlásokat és megfigyeléseket. A növekedési hormonkezelés megkezdése után átlag 2-4 évvel (14,3 év - 11, 6 és 18,7 év között) per os kis dózisú etinilösztradiolt (50 ng/kg/nap) vagy 1713-ösztradiolt (5 pg/kg/nap) adtak. A hormonpótló kezelés indulásakor az átlagmagasság 138,6 cm (szélső értékek: 124 és 155 cm) volt, ami -2,9 SDS-nek (-5,2 és -1, 0 között) felelt meg. A menarche megjelenésekor ugyanezek: 145,9 cm (132-160 cm), -2,3 SD, a tanulmány végén pedig 148,6 cm (134,5-161 cm, rhGH-val is kezelteké: 150,05 cm), -1,4 SDS (-4,5 és -0,45 között), ami felnőtt magasságuknak tekinthető. A másodlagos nemi jelleg kialakulása kitűnőnek volt minősíthető egy kivétellel, akinél penduláris emlőnövekedés jelentkezett. Következtetés: minél korábban kezdődik a növekedési hormonkezelés, annál jobb magasság érhető el és ez esetben az ösztrogénkezelés is korán megkezdődhet anélkül, hogy veszteséget okozna a felnőtt magasság szempontjából.