A tanulmány áttekinti a transzperszonális pszichológia hazai irodalmát 1992-tól kezdődően, a transzlégzés szempontjából, megemlítve a hazai gyakorlat kezdeményeit. Ismerteti a Stanislav Grof kutatásai nyomán elterjedt transzlégzés technikát, mint egy megváltozott tudatállapottal végzett gyógyító/öngyógyító lelki munkát. Leírja a módszerhez tartozó elméleti hátteret, és jellemzi a transznak ezt a változatát. Röviden ismerteti az eljárás csoportos tréning formájának működését. Kísérletet tesz a transszal végzett munka jungiánus elméleti és pszichoterápiás keretbe való integrálására, és felvillantja a hatékonyság értelmezésében a csecsemőkutatási adatokkal való összefüggéseit.