Az elhízás, a metabolikus szindróma, a 2-es típusú cukorbetegség és a csontritkulás előfordulása világszerte növekszik, vagyis a világméretű diabétesz járványt az az elhízás "hajtja", amely nők esetében erősebb csontokat eredményez. Vizsgálatunk során a glükózanyagcsere-zavar kora időszakában kerestük a csontállapot és a metabolikus paraméterek közötti összefüggéseket. A vizsgálatban 20 egészséges és 51 glükózintoleráns (49 +- 9 év) nőbeteg vett részt. Mértük a szénhidrát-, lipid- és csontanyagcsere paramétereit, a csontok denzitását (lumbális 1-4 csigolyákon és a femur nyakon); cukorterheléses és hyperinsulinaemiás-normoglykaemiás klamp vizsgálatot végeztünk. A csontok denzitása a két csoport között nem különbözött. Az egészségesek denzitása szoros kapcsolatban volt az egésztest-cukorfelhasználással (inzulinérzékenység) (gerinc r = -0,4921, p < 0,05, femur: r = -0,4972, p< 0,05), de a romló glükóztoleranciával ez a kapcsolat megszűnt (gerinc: r = -0,022, ns; femur: r = -0,3136, ns). Az adipokinek közül csak az adiponectin korrelált a denzitással, amíg ez a kapcsolat a cukoranyagcsere romlásával megmaradt a gerincen (r= -0,5081, p < 0,05; -0,2804, p < 0,05), eltűnt a femuron (r= -0,6742, p < 0,01; -0,1723, ns). A formációs és reszorpciós markerből képzett "reszorpciós hányados" növekedése a glükózanyagcsere romlásával csökkenő csontreszorpciót jelezte. Adataink az inzulinrezisztencia "gold standard" mérőmódszerét hasznával szoros kapcsolatot igazoltak a glükóz-anyagcsere, inzulinérzékenység és a csontok állapota között az egészséges, változó korban lévő nőkben, mely a glükóztolerancia romlásával és az inzulinrezisztencia kialakulásával megbomlik. Az egészségesekben észlelhető, de az inzulinrezisztencia kialakulásával romló, negatív adiponectin-csont kapcsolat értelmezése további vizsgálatokat igényel.