A szimpatikus idegrendszeri aktivitás vizsgálata, a rendszer összetettsége miatt, bonyolult feladat. Több módszer együttes alkalmazása szükséges ahhoz, hogy egy adott helyzetben megbízható képet nyerjünk a szimpatikus tónusról. A fokozott szimpatikus idegi aktivitás jellemző és mérhető paraméterei a szívfrekvencia növekedése, a vérnyomás emelkedése, a szívfrekvencia- és a vérnyomás-variabilitás változása, a posztganglionáris szimpatikus rostok aktivitásának növekedése, a megnövekedett szérum és vizelet katecholamin-koncentráció, a különböző szervekben mérhető nagyobb noradrenalin spillover. A korábbi vizsgálómódszereket újabbak egészítették ki, és emberben is meggyőző adatokat szolgáltattak arra, hogy a szimpatikus idegrendszer meghatározó szerepet játszik számos betegség kialakulásában és fenntartásában. Különösen jellemző a fokozott szimpatikus idegi aktivitás a határérték-hipertóniás betegekben, de kimutatható a stabilizálódott hipertóniában, illetve olyan normotóniás egyénekben is, akik később hipertóniássá váltak. A hipertóniához gyakran társulnak metabolikus zavarok, egyéb rizikótényezők és szövődmények. A Raven által leírt metabolikus X-szindróma hátterében is kimutatható a fokozott szimpatikus idegi aktivitás szerepe. Mindezek alapján feltételezhető, hogy a hipertónia és a metabolikus zavarok kialakulásában közös tényező lehet a fokozott szimpatikus tónus. Fentiekből következik, hogy azok a szerek, amelyek képesek csökkenteni a szimpatikus idegi aktivitást, hatékony terápiás eszközök lehetnek a metabolikus zavarokkal társuló magas vérnyomás kezelésében.