Cékitűzés: A vizsgálat célja meghatározni a postmenopausalis hormonterápia (kizárólagos ösztrogén-, szekvenciális és folyamatosan kombinált ösztrogén-progesztogén kezelés) hatását az endometrials vérzésre és a méhnyálkahártya szövettani átalakulására. Beteganyag: Szerzők klinikájának Menopauza Ambulanciáján ötéves időszakban (2000-2005) 5893 beteget gondoztak, és vizsgálták a postmenopausalis méhvérzések előfordulását a hormonterápiában részesültek és nem részesültek csoportjában. Vérzés esetén mindig frakcionált abrasiót végeztek, és a mintákat szövettanilag feldolgozták. Eredmények: A postmenopausában lévő betegek hormonkezelésben nem részesítettek csoportjában több mint kétszer több vérzés fordult elő, mint a hormonkezelésben részesültek között. Anyagukban a proliferatiós és a hyperplasiás endometrium-leletek elsősorban a nem kezelt páciensek közül kerültek ki, ami amellett szól, hogy a megfelelő időben, akár már a menopausa előtt megkezdett hormonkezelés csökkentheti a hyperplasia és ezáltal közvetve az adenocarcinoma kialakulásának az esélyét. A kizárólag ösztrogént alkalmazó betegekben gyakoribb volt a hyperplasia. Elképzelhetőnek tartják, hogy az ellensúlyozatlan ösztrogénkezelés a már meglévő endometrium-hyperplasiát tovább súlyosbíthatja. A hormonkezeltek csoportjában atípiával járó komplex hyperplasia nem, csak simplex hyperplasia fordult elő. A folyamatosan kombinált készítmények alkalmazása mellett az esetek döntő részében a méhnyálkahártya atrófizálódott, így lényegesen csökkent a hyperplasiával járó eltérések s a mellékhatásként jelentkező vérzés esélye. A hormonkezeltek között gyakoribb volt az endometrium-polip, és nem tudják megmagyarázni, de a cervicalis polypusok aránya is. Következtetés: A szerzők tapasztalata szerint a hormonkezelés nem rizikótényezője az endometrium-karcinómának, hanem a kombinált készítmények a hyperplasia, és ezen keresztül az adenocarcinoma eredeti esélyét csökkentik.