A 2-es típusú cukorbetegség kezelése során alapvető cél a glykaemiás állapot javítása, amelyet a HbA1c <6,5% értéke jellemez, és a Nemzetközi Diabetes Szövetség ajánlásában is megtalálható. Az epidemiológiai vizsgálatok eredményei arra utalnak, hogy a cardiovascularis morbiditás és mortalitás prevenciójában a HbA1c csökkentése 6,5%-nál alacsonyabb szintre jelentős haszonnal járhat. Ennek célul tűzését ajánlja a legújabb ADA/EASD kezelési ajánlás is. A kezelés fő irányai: az inzulinérzékenység növelése és az inzulinszekréció javítása. Az inzulinrezisztencia mind a metabolikus szindróma, mind a 2-es típusú diabetes kórfejlődésének korai jele. Ezzel magyarázható, hogy az inzulinérzékenység javulásával járó életmódi és gyógyszeres terápia egyaránt hatékonyan befolyásolja a praediabetesből diabetesbe történő átmenetet és az anyagcserehelyzet romlását a betegség bármely szakában. Az életmód megfelelő változtatása, metformin és rosiglitazon egyaránt hatékonynak bizonyultak a 2-es típusú diabetes megelőzésére randomizált tartományokban. 2-es típusú, antidiabetikus kezelésben még nem részesült cukorbetegek esetében a rosiglitazon-terápia hatékonyabb volt a monoterápia-elégtelenség kialakulásának lassításában a metforminnál és a glibenclamidnál. Az ADA/EASD konszenzus ajánlása szerint az újonnan felismert betegeknél a metformin-kezelés választandó elsőként az életmódi terápiával együtt - 7%-nál nagyobb HbA1c érték esetén. A metformin-monoterápia elégtelenségekor sulfanylurea-készítmények, glitazonok vagy bazális inzulin egyaránt alkalmazható második lépésként. A különböző antidiabetikumok kombinációjának lehetséges előnyeit a közeljövőben a cardiovascularis végpontokra vonatkozó vizsgálatokkal kell bizonyítani.