Egyre nagyobb szerepet tulajdonítanak a sejt jelátviteli folyamataiban, a sejtmagban és a citoplazmában megtalálható fehérjék szerin és treonin aminosavaihoz enzimatikusan kapcsolt Nacetil-glukózaminnak, az úgynevezett O-típusú glikozilációnak. Az O-glikozilációról kimutatták, hogy befolyásolja a fehérjék féléletidejét, enzimaktivitásukat, a fehérjék közti kapcsolat erősségét és intracelluláris elhelyezkedésüket. Az O-glikoziláció szintjét többek közt a hexózamin anyagcsereút is befolyásolja, amelynek végterméke, az uridin-5'-difoszfát-N-acetil-glukózamin szolgál ezen poszttranszlációs módosulás szubsztrátjaként. Az inzulinrezisztenciával és diabetesszel kapcsolatba hozható metabolikus eltérések, mint a hyperglykaemia, hyperinsulinaemia és dyslipidaemia igazoltan önmagukban is fokozzák a hexózamin anyagcsereutat és növelik az O-glikozilációt. Számos tanulmány igazolta a hexózamin anyagcsereút és az O-glikoziláció szerepét az inzulinrezisztencia kialakulásában és progressziójában, ami a 2-es típusú diabetes kialakulásához vezethet. Humán vizsgálatok is megerősítették a hexózamin anyagcsereút és az O-glikoziláció, valamint a diabetes közti kapcsolatot. Több, a közelmúltban megjelent közlemény írta le a hexózamin anyagcsereút és az O-glikoziláció el nem hanyagolható szerepét különböző diabeteszes szövődmények patomechanizmusában, mint például a diabeteszes cardiomyopathiában, nephropathiában és más vascularis szövődményekben. Ezen ismereteink alapján állíthatjuk, hogy a hexózamin anyagcsereút és az O-glikoziláció fontos szerepet játszik a diabetes mellitus és szövődményeinek kialakulásában is.