A 4S-vizsgálat 1994-es eredményei óta a statinokat széles körben alkalmazzuk a koszorúér-betegek diszlipidaemiájának kezelésében. Nemzetközi vizsgálatok sora igazolta, hogy a statinok a miokardiális infarktus, a stroke előfordulása, a kardiovaszkuláris és az összhalálozás szignifikáns csökkenését eredményezik - nemcsak manifeszt érbetegekben, hanem egyéb nagy rizikójú állapotokban, pl. Diabétesz esetén is. A 2001-es NCEP ATP III amerikai ajánlásában a terápia elsődleges célja az LDL-koleszterin, nagy rizikójú betegek esetében 2,6 mmol/l, közepes rizikó esetén 3,4 mmol/l, míg alacsony rizikójú betegekben 4,1 mmol/l alatti célértékkel, melyet az európai és a Magyar Atherosclerosis Társaság is átvett. Egy 2001-es hazai multicentrikus vizsgálat során azt vizsgálták, milyen arányban érhetőek el nagy rizikójú betegekben 10-20 mg atorvastatin-(Sortis) kezeléssel az akkori ajánlások szerinti lipid-célértékek, illetve a gyógyszer elhagyása után milyen gyorsan emelkednek meg ismét a lipidszintek a kiindulási értékre. A 312 iszkémiás és/vagy diabéteszes betegben a célértéket 10 mg atorvastatinnal 53%-ban sikerült elérni (164 beteg), míg a non-responderek további 46%-ában (51 beteg) a lipidszintek a célérték alá került 20 mg atorvastatin hatására. A gyógyszerelhagyás után 4 héttel a betegek 77% illetve 93%-ában tértek vissza a lipidszintek a kiindulási értékekre. A statin-kezeléssel kapcsolatos ismereteink azóta sokat fejlődtek, a 2004 utáni vizsgálatok tanulságai alapján a legfrissebb ajánlások még szigorúbb LDL-érték elérését javasolják a nagy és igen nagy rizikójú kategóriákban, miközben egyre bővül ezen betegek köre. A vizsgálat jelentőségét mégis az adja, hogy a (ma már) kis dózisúnak számító Sortis-kezelés kellően hatékony és biztonságos terápia, azonban a nagy rizikójú betegekben ennél nagyobb dózisú atorvastatin-terápiára is szükség lehet.