A hyperurikaemia, mint kardiovaszkuláris rizikótényező és kezelési lehetőségei / Nagy Judit [et al.]
Bibliogr.: p. 13-14. - Abstr. hun., eng.
In: Metabolizmus. - ISSN 1589-7311. - 2007. 5. évf. 1. sz., p. 10-14. : ill.
Régóta ismert, hogy a hyperurikaemia gyakran társul a különböző kardiovaszkuláris rizikófaktorokkal. Az utóbbi évek vizsgálatai mutattak rá arra, hogy a magas húgysavszint független rizikófaktora a kardiovaszkuláris morbiditásnak és mortalitásnak és előre jelzi a magas vérnyomás kialakulásának valószínűségét. Állatkísérletekből derült ki, hogy a hyperurikaemia hipertóniát válthat ki, valamint renalis gyulladást, amely elsősorban a tubulointerstitiumban figyelhető meg. Emellett a hyperurikaemiás állatokban gyakori a renalis arterioloszklerózis is. A közelmúlt vizsgálatai arra utalnak, hogy a magas húgysavszint a metabolikus szindróma kialakulásában is szerepet játszik. A magas húgysavszint többféle módon csökkenthető. A purinmentes, kevés fruktózt és alkoholt tartalmazó diéta elsőrendű fontosságú. Az allopurinol a xantinoxidáz gátlásával csökkenti a húgysavszintet, emellett antioxidáns hatású. Utóbbi években derült ki, hogy az angiotenzin-receptorblokkoló losartan dózisfüggően csökkenti a húgysavszintet. Számos vizsgálat eredménye folyamatban van, azonban már ma is elmondható, hogy a magas húgysavszint csökkentése egy ígéretes lehetőség a hipertónia és a kardiovaszkuláris betegségek elleni védelemben.